Most hétvégén cseréltem az egyik itt dolgozóval, így ma van szabadnapom, és holnap, vasárnap fogok melózni majd. Így jó, mert ezen a héten eddig csak 5 napot dolgoztam, de a következő 7 napban 7 napot fogok dolgozni, ami meg kicsit húzós lesz. A mai nap már mindenképpen el kellett mennem a városba, venni pár édességet alapvető dolgot, bár az idő is olyan nyomott volt, meg kedvem sem volt semmihez, így elég nehezen indultam útnak. Főleg, hogy eszembe ötlött, hogy nem azért megyek egyedül, mert pont nem ér rá senki, hanem azért, mert nagyon nincs senki itt... Amíg ezen filóztam indulás közben, beüzemeltem a zenét is. Illetve csak üzemeltem volna, mert a fülesemben a hang beszaggatott kicsit, én meg már el is kezdtem parázni, hogy elromlott, és átfutott az agyamon, hogy itt a világvége, hogy fogom leélni hátralévő napjaimat éveimet fülhallgató nélkül (nem azért, mintha használtam volna bármikor is itt, max a hazaútra kell majd), és amíg ezen morfondíroztam (az opció, hogy ha elromlik, akár vehetek másikat is a talicska pénzből, amit itt összetologatok, csak jóval később jutott eszembe) sétáltam az út felé, és reflexből elnéztem egyik irányba, majd indultam is volna, erre majdnem elcsap egy autó, merthát ugye itt a másik iránnyal kéne kezdeni, mert jobbról jöhetnek először, nem pedig balról... Node szerencsésen elvégeztem az úttesten-átkelés embert-próbáló feladatát, amikor egy tüske majdnem kiharapott egy darabot a (kedvenc) kabátomból... Na kész, itt feladtam... Mindez kb 1 perc leforgása alatt történt, szóval tartalmas perceim vannak errefelé (már ha az egyedi esettől haladunk az általános felé). A füles persze működött rendesen, és bő negyed óra alatt be is sétáltam a városba, majd a Lidl felé vettem az irányt és nem, nem csak kaját vettem!! Hazafelé egy másik útvonalon sétáltam, nézelődtem... Nagyon szép itt a városkép, tetszenek a házak, meg minden... A hazaút legvége szintén nem volt veszélytelen, a farm ugyanis már kívül esik a városból, így itt az autók gyorsabban mennek, ráadásul kanyarok és emelkedők/lejtők tarkítják az utat, amik az azt szegélyező kerítésektől és bokroktól csak még beláthatatlanabbak... És egy pontnál elfogy a járda is, így kénytelen vagy a szűk úttesten sétálni (természetesen a szélén), közben meg gondolkozol, hogy akkor most az út melyik részén honnan is jöhetnek az autók, és szaladgálsz az út 2 széle között, azon töprengve, hogy hol vagy jobban látható, míg végül rájössz, hogy igazából sehol sem vagy belátható rendesen, így bízol benne, hogy nem fognak elütni, és egy jó számot hallgatva hazasétálsz...
Hát, ebből a szabadnapból többet is ki lehetett volna hozni......

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.