A szarról már sok szó esett, de egy másik tulajdonságára még azt hiszem nem hívtam fel a figyelmet, ami rettentőmód fontos, ha az ember olyan helyen dolgozik, ahol nagy mennyiségben termelődik és fordul elő ez a végtermék... Tehát odáig még mindenki tud követni, hogy kijön a bociból, igaz? Nah, jobb esetben ez a mezőn történik, de rosszabb esetben a betonra kerül, és innen kezd érdekes lenni a történet, mert nagyon csúszós tud lenni ez a szar. Frank azt mondja, hogy sokkal csúszósabb, mint a jég, és igazat is kell neki adnom ebben... Ha zuhog az eső, akkor nem csúszik, de ha csak úgy éppenhogy nedves, na akkor történhet a baj. Merthogy tegyük fel emelkedik az út, még kanyarodik is, és le van, hmmm, kakilva... Ott aztán megcsúszik a dzsip, és elcsúszhatnak a bocik is. Ez utóbbi nagyon veszélyes, mert bár általában fel tudnak állni, de ha mégsem, akkor már nagy a baj... A mai nap 2 elcsúszás is volt, de szerencsére Frank a farmon volt, és így komolyabb boci-sérülés nélkül végződött a mai nap is, de ilyenkor azért rendesen stressz van.
Ha már a témánál vagyunk,megemlíteném azt is, amikor szárad a szar, illetve száraz... Ilyen esetben nagyon kemény tud lenni, és ha tegyük fel a boci lábára van rászáradva, te pedig tisztítod a bocit, ő pedig ezt nem akarja, és egy hátrarúgás közben smirgli-szerűen aranyosan megsimítja a kezedet, az úgy szépen le tudja horzsolni a bőrt... Tehát a szart akkor sem szeretjük, ha száraz, és akkor sem, ha nedves. Addig szeretjük, amíg a bociban van...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.